Kis borhatározó 2. rész: hibás bor vs. évszázados bor

Egy igazán jó bornak nem feltétlenül kell 10, 20 vagy akár 50 évesnek lennie. Másrészt vannak borok, amik éppen hogy többéves érlelés után érik el a megfelelő harmóniát és kiegyensúlyozottságot. Ha azonban mélyebben belemerülsz a borok világába, találkozni fogsz olyan fogalmakkal, kifejezésekkel, melyek értelmezése nagymértékben segít eldönteni, hogy azt az üveg bort most nyisd ki, vagy majd tíz év múlva.

A szépen öregedő borokról már írtunk, itt az ideje, hogy megismerkedjünk a hozzájuk kapcsolódó fogalmakkal is.

Erősített bor = évszázados bor?

Az alkohollal dúsított, más néven erősített borokat a készítési eljárás során, egyes esetekben az erjesztés alatt, máskor az erjesztés végén magas alkoholtartalmú adalékkal, jellemzően borpárlattal dúsítják. Az adalékanyag hatására a bornak mind az alkoholszintje, mind a cukortartalma megnövekszik. Így készülnek az olyan, akár 17-20%-os alkoholtartalmú borok, melyek élettartama akár egy évszázad is lehet.

"Aged with Oak"

A vörösborok érlelése során a tölgyfahordóból származó tanninoknak nagy jelentősége van. Az "aged with oak" jelölés éppen ezért könnyen utalhat arra, hogy a bornak kiegyensúlyozott a tannintartalma, éppen ezért alkalmas az érlelésre.

Az igazság azonban az, hogy a modern borkészítési eljárások során a klasszikus, tölgyfahordós érlelés inkább a régi bortermő vidékekre jellemző, az új vidékeken ez inkább azt jelenti, hogy a tartályban az érlelés során faforgácsot vagy dongát áztattak.

Borkő

A bor vizsgálata során alkalmanként belefuthatsz az úgynevezett borkőbe, ami egyfajta üledékes lerakódás a palack alján, valamint a dugó körül. Nem néz ki valami gusztusosan, viszont nem jelenti azt, hogy a bornak bármiféle baja lenne, lévén semmiféle íz- vagy illatbeli elváltozást nem okoz.

Akkor mi is az a borhiba?

Minden bizonnyal találkoztál már a kifejezéssel. A borkészítésnek többféle klasszikus és modern technológiája létezik, melyekben egyvalami közös: a technológiai hiányosságok borhibához vezetnek. Az érdekessége, hogy míg a nem túl ízléses borkő teljesen ártalmatlan, addig a borhibára utaló jellemzők nem minden esetben ilyen feltűnőek laikusként, hiszen elsősorban egyes íz- és illatanyagok jelzik, ha egy bor hibás.

A kénes, fémes, savas vagy épp lúgos ízvilág, valamint a penészes, dohos jellegű illatok mindegyike borhibára utal - éppen ezért soha ne felejtsd el, hogy ezeket a kifejezéseket még kezdőként se használd soha egy borkóstoló során! Emlékezz a borivók tízparancsolatára! Ezzel együtt ha a borodban ilyen jellegeket fedezel fel, nyugodtan öntsd csak ki.

Azonban a szemmel látható elváltozások a bor színében állagában, mint amilyen a barnulás, rezesedés, vagy éppen a fehérjés zavarosság, nem összekeverendők a borkővel! Az előbbiek már az üvegen keresztül is észlelhetően, és egyértelműen hibás borra utalnak!

A dugóhiba nem borhiba!

A borhiba általában az egy eljárásban készült minden egyes palackot érint - ezzel szemben a dugóhiba a legjobb borokkal is előfordulhat, és kifejezetten azt az egy palackot érinti, egyedi hiba. Az oka lehet a rosszul előkészített vagy deformált dugó, de ugyanilyen jelenséget okoz a palackozást követő helytelen tárolás is.

Hatására csökken a bor illatintenzitása, minősége, valamint megváltozik a bor színmélysége, ami egy kellemetlen ízvilággal is párosul.