Így koccints borral: te vajon jól csinálod?

Koccintani mindenki tud. Ez tény. Borospohárral koccintani, pontosabban borospohárral jól koccintani azonban igazi művészet. Nem, nem viccelek, bármilyen nevetségesen is hangzik. Koccintási etikett ugyan nem létezik - pedig kellene. Hogy miért? Olvass tovább, és megtudod.

A szilánkos bor egészen más élmény

Egy felsőkategóriás bor, egy minőségi, finom üvegpohár és a rossz koccintási technika garantálja, hogy te leszel az est sztárja. Na nem a jó értelemben. A rossz koccintás eredménye ugyanis nem a jellegzetes csilingelő hang, amire koccintásnál számítasz, hanem az, hogy a finom bor és a mégfinomabb üveg szilánkjai beterítik a környezetedet - viszont biztos lehetsz benne, hogy abban a pillanatban minden szám rád szegeződik majd.

Koccintani nem is illik?

Egyes modern etikett útmutatók szerint az "emeljük poharunkat" felszólítást szó szerint kellene értelmezni, azaz koccintani illetlenség, elegendő lenne a magasba emelni a poharakat és már ihatunk is. Bár lényegesen egyszerűbbnek hangzik, mint a társaság minden tagjával összecsilingelni a poharunkat, de most őszintén, abban meg a mi a móka?

Ezzel együtt, ha egy magas nívójú, elegáns rendezvényen veszel részt, azt javaslom, tedd félre a mókát és ússz az árral: ha mások nem koccintanak, neked sem kell feltétlenül erőltetni.

Kerüld el a baleseteket

Ha viszont koccintásra kerül a sor, csináld jól. A berögzült koccintási metódus, hogy a kezedben tartott pohár felső peremét a társad felé döntve koccintjátok össze a poharakat. Ennek az oka nyilván az, hogy a legtöbb pohár esetében máskülönben a kezed útban lenne, a poharak koccannának össze.

Azonban a borospoharak esetében ez nincs így, hiszen a szárat fogva ez a probléma eleve megoldva. Viszont a pohár legérzékenyebb része a kehely keskeny, vágott pereme, ami vékony és igen könnyen reped. Így ha a másik felé döntve a poharat koccintasz, könnyen lehet, hogy már a legfinomabb erőhatásra is elreped a pohár. Ezt pedig nem akarjuk. Ráadásul ebben az esetben a bor is ebbe az irányba lendül, ha nem is lesz baja pohárnak, az italodat könnyedén kilöttyintheted.

Többet ésszel, mint lendülettel

Az oenodinamika azt vizsgálja, mi a bor megfelelő forgatási sebessége ahhoz, hogy az egyes aromák felszabaduljanak és a legjobb illatélményben legyen részünk. Márpedig ha a bor forgatásának van fizikája, miért ne lehetne a koccintásnak is megfelelő technikája?

Maga a technika igen egyszerű, csupán némi odafigyelést igényel. Bizonyára te is ismered a koccintás jellegzetes, csilingelő hangját, ami borospoharak esetében különösen vidám hangulatot teremt. Ennek a hangnak az előcsalogatásához a poharak kelyhének legszélesebb részét kell egymáshoz érinteni, azaz nem szükséges megdönteni a poharat, sőt, javasolt teljesen vízszintesen tartani.

Ezzel egyrészt biztonságban tudhatod a poharadat, hiszen a kehely legszélesebb része vastag és erős, ráadásul a borod sem fog tudni kilöttyenni, mégis tökéletes koccintáshang lesz az eredmény. Egyszerű, nemigaz?

Megjegyzendő azonban, hogy a technika a klasszikus borospoharakkal működik igazán jól, a különleges, nehéz, metszett kristálypoharak nem csak a borfogyasztás élményét ronthatják, de a legprofibb koccintási technika mellett sem fognak olyan szépen szólni, mint szeretnéd.